1. fejezet

 Sziasztok! Nos, meghoztam az első fejezetet is, ami egy amolyan bevezető résznek indul. Elég hosszú lett szerintem bár ki tudja. Nem tudom, mennyire fog tetszeni nektek, de reménykedem benne, hogy hamar elnyeri majd tetszéseteket. A következő részt nagyjából péntekre fogom majd megírni, de addig is majd hozok egy-két érdekességet, hogy jobban megértsétek a történet eddigi részeit. 

Sok-sok puszi,

Alice.

 Megváltozni (...) azért nehéz, mert mindenki, aki veled él, körülötted van, vagy csak ismerős, azt követeli, hogy ne változz, holnapra is legyél ugyanolyan, mint tegnap voltál. Mert ha változol, akkor megzavarod az ő rutinjukat veled kapcsolatban, általában veszélyezteted a dolgok stabilitásába vetett bizalmat. 

Popper Péter

 Az életben sok olyan dolog van, ami megváltoztathat, mint például barátok, család vagy éppen a szomszéd kisfiú. Kevés olyan dolog akad a világon, ami viszont rossz irányba terel - vagy legalábbis én ezen az állásponton vagyok habár könnyen meglehet, hogy ehhez nem igen konyítok. Engem csakis a családom elvesztése változtatott meg s az, hogy az a kevés rokonom, akit egész életemben ismertem, mind gyűlöl, mert úgy gondolják, minden az én hibám volt. Nos, ez azt hiszem elég nagy motiváció volt számomra a változásra. 

 Mint minden egyes hétfő reggel, most is fél 7-kor kelek fel s megint egy rémálomtól próbálok szabadulni. Hiába próbálom elfelejteni azt az éjszakát, nem tudom. Minél erősebben próbálkozok, annál nehezebb - sőt, talán egy cseppet sem segít. Mást nem igen tudok tenni pedig. 

 A felsőm rám cibáltam s a tükörben figyeltem arcom, ami másfél év alatt sokat változott. Azelőtt vidám, életerős és energikus lány voltam. Lehet, nem kedveltek sokan a középsuliból, de nem is igen érdekelt. Most, hogy az egyetem első évét elvégeztem, bizton kijelenthetem, hogy igenis megváltoztam. Más lett a hajam színe, a szemeim rendszerint vagy karikásak a kialvatlanságtól vagy pedig vörösek a sok sírástól. Egyik eset sem éppen a legjobb vagy a legbiztatóbb. 

 Hajkefémmel kifésültem a hajamból a csomókat s a konyhába sétáltam. A hűtőből elővettem a reggeli joghurtomat, egy narancs juice-t és felkészítettem a kávémat. Gyorsan megettem a joghurtot és ittam egy-két kortyot a juice-ból. Mire a kávé lefőtt, addigra mindennel kész voltam és épp indultam volna egy kávés pohárért, mikor a telefonom képernyőjén megjelent az ismerős jelzés, miszerint jött egy üzenetem. Gyorsan átfutottam rajta a szememmel:

"Du. nem jó, közbejött valami. Átrakhatnánk esetleg holnapra? Puszi, Leah."

  Megráztam a fejem és öntöttem egy kis kávét, közben magamban szidtam barátnőmet azért, mert lemondta a délutáni programot. Lehet, megint kéne egy túlórát vállalnom. A kávét gyorsan magamba döntöttem és elindultam a bejárati ajtóhoz. Megkerestem a kocsikulcsot és már ki is léptem az ajtón, majd bezártam azt. Amíg a kulcsokkal babráltam, észrevettem, hogy új szomszéd költözött a környékre és ráadásul pont a mellettem lévő, rég óta üresen álló házat vette meg. Magamban nyugtáztam, hogy az új szomszédnak teljesen elment az esze. 

 Kocsimba ültem s éppen elfordítottam volna a kulcsot, mikor az új lakó egy újabb adag dobozért jött ki, ami még a kocsifelhajtón várakozott rá. Magas, kidolgozott felsőtestű srác volt, nagyjából nálam csak pár évvel idősebb. Fekete haja észbontó volt. Rám mosolygott és bólintott - én követtem a példáját. 

 Elfordítottam a kulcsot és a motor igen csak kellemetlen hangot adott ki. Mintha valaki az éjjel tönkre tette volna. Többszöri próbálkozás után már fel is adtam volna, mikor valaki kopogtatott a felhúzott ablakomon.

  -  Szia, Jake vagyok, az új szomszéd! - nyújtotta felém a kezét, én elfogadtam s röviden megráztam azt, épp úgy, ahogyan szokás. - Láttam, hogy nem igen akar engedelmeskedni. Segítsek? - kérdezte s a szemében valami furcsa fény csillant meg. 

  -  Szia, engem Kay-nek hívnak - válaszoltam. - Nem kell, köszi. Majd felhívom az egyik barátnőm, hogy vigyen el - elhúztam a számat, mert ha ezt tenném, akkor még fél órán belül nem érne ide és még nem is számoltam a bárhoz vezető utat. 

  -  Ha vársz egy percet, én is elvihetlek. Persze, ha van kedved hozzá! - ajánlotta fel. 

  -  Kedves tőled, de nem fogadhatom el - utasítottam el udvariasan.

  -  Ugyan már! Nem harapok! - Rám kacsintott és féloldalas mosolyával elérte, hogy megadjam magam.

  -  Rendben, legyen - megráztam a fejem s a kezem a kormányra ejtettem. 

  -  Egy perc és itt vagyok! - miközben ő a lakása felé tartott én kiszálltam és becsuktam a kocsim ajtaját. A táskámba ejtettem a kulcsokat és elindultam Jake kocsifelhajtójához, ahol egy motor árválkodott csak. Egy perc múlva aztán Jake száguldozott ki az ajtón egy bukósisakkal a kezében és egy fekete pólót is vett fel.

 A menetszél a bukósisakon keresztül az arcomba vágott. Jól esőn simogatta a bőröm és szinte már el is felejtettem, hogy még soha nem ültem motoron. Rövid időn belül a bárnál voltunk és mikor búcsúzásra került a sor, már sajnáltam, hogy el kell válnom megmentőmtől. Valóban sokat köszönhettem neki, de féltem, ha túlságosan is hálálkodni kezdenék, már-már gyerekesnek tűnnék.
  -  Köszi a fuvart - mondtam és próbáltam leszedni a sisakot a fejemről miközben a motor mellett álltam szemben Jake-el.
  -  Örömömre szolgált, hogy elhozhattam egy ilyen csinos csajszit - kacsintott s az arcom kezdett rákvörösbe fordulni. Látta, hogy nem igen tudom kikapcsolni az állam alatt a kis kapcsot ezért intett, hogy menjek közelebb. - Na, így ni - elmosolyodott és óvatosan leemelte a fejemről a sisakot.
  -  Köszi - hálálkodtam megint és szótlanul bámultam azokba a sötét szemekbe. - Azt hiszem mennem kéne dolgozni. Már biztos várnak bent - mondtam és a bejárat felé pillantottam.
  -  Ó, rendben - mosolyodott el. - Később ne ugorjak le eléd? Hazavihetlek ha gondolod!
  -  Köszi, de megoldom majd valahogy - elmosolyodtam. - Akkor... szia!
  -  Szia, Kay! - a sisakot a fejére húzta eltakarva markáns vonásait s becsatolta a kis kapcsot rajta. Intett egyet és már fordult is ki a parkolóból. Én csak bámultam egy ideig utána s mire észbe kaptam már a személyzeti bejáratnál voltam.
 Ahogy benyitottam azon a kis folyosón találtam magam, amit már olyan jól ismertem. Elindultam az öltöző felé, hogy felvegyem a fekete pólót, amin a BlackStone Bar neve állt. A felső rám tapadt s elfedte az olyan testrészeim, ahol a sebeim látszódtak. Ennek kifejezetten örültem, mert nem kellett azon agyalnom, hogy vajon most ki fog majd kérdezősködni a hegek miatt.
 Már éppen pakoltam el a cuccom, mikor Kim, az egyik munkatársam belépett az ajtón, hogy ő is felvehesse a munkaruháját. Nem igazán kedveltem őt mivel folyton azon volt, hogyan tudja a másikat kibeszélni a háta mögött s ezért próbáltam elkerülni, de sajnos nem mindig sikerült.
  -  Szia, Kay! Mi újság?
  -  Szia, nem valami sok. Nemrég érkeztem csak - mondtam kicsit diplomatikusan. Nem szerettem volna, ha belemegyünk a részletekbe.
  -  Igen, láttam - féloldalas mosolyra húzta a száját. - Na és ki volt az a helyes srác, aki elhozott téged? - Nos igen, ilyen az ő formája. Még csak 16 éves, de máris a fiúkat lesi. Bármit megtenne azért, hogy ő álljon a középpontban.
  -  Jake-nek hívják és nemrég költözött a szomszédba - mondtam.
  -  És a telefonszámát megadta már? - húzta fel kíváncsian egyik szemöldökét.
  -  Nem és nem is fogom elkérni tőle - jelentettem ki majd az ajtó felé indulva jeleztem, nem kívánok többet erről beszélni. - Lara még bent van? - fordultam vissza.
  -  Már nincs. Épp akkor ment el, mikor ideértem.
  -  Köszi szépen - mondtam és elindultam a folyosón, hogy beállhassak a pult mögé.
 A zene dübörgött a mellkasomban s az alkohol szaga már messziről megcsapta orromat. Tudtam, hogy ma valószínűleg sokan lesznek, ezért igyekeznem kell majd, de egyenlőre még kicsit kifújtam magam és felegyenesedve, kihúzva besétáltam az eladótérbe és felvettem majd elkészítettem a rendeléseket.
 Jó hosszú ideig lekötötte a figyelmemet az, hogy egyik koktélt csináljam a másik után és a söröket csapoljam, de egy időre aztán ez is abbamaradt, mert már sokan táncolni mentek vagy éppen a pultra dőlve röhögtek barátaik rossz viccein is. A cigarettafüst miatt kicsit olyan hangulatom volt, mintha egy filmben lennénk a részeg emberek pedig csak rátettek még egy lapáttal.