Előszó

 Sziasztok! Alice vagyok és nemrég regisztráltam csak a blogspotra. Nem ez az első történet, amit írok, de remélem ez lesz az első, amit be is fejezek. Jelenleg 17 éves vagyok és 1 hónap, 1 nap múlva betöltöm sikeresen a 18-at is (nem tudom mért írtam le ilyen részletességgel).
 A történet saját ötlet alapján készült/készül és a karakterek kitaláltak benne. A helyszíneknél lehet egy-két eltérés. A történet az idei nyáron játszódik.
 A leírást oldalt elolvashatjátok!
 Már csak annyit szeretnék megosztani veletek, hogy új részeket heti 1-2x várhattok! Ez lenne az első, az Előszó. Remélem élvezhetővé sikeredett és felkeltette figyelmeteket! Ha véleményed van, nyugodtan oszd meg velem vagy itt, vagy a vélemények menüben! 

Jó szórakozást kívánok:

Alice.

Ha szeretünk valakit és elveszítjük, akkor semmink sem marad. 
Grégoire Delacourt

 Az adrenalin csak úgy száguldozott az ereimben. A fülem sípolt és a szemeim könnyeztek. Nem tudtam kiszabadulni, a kötél szorosan a csuklómba vájt. Beragasztott számmal próbáltam kiabálni hátha valaki meghallja, de nem jött senki sem. Egyedül voltam. A szüleim a lábam előtt hevertek a furgonban, amibe betuszkoltak minket. 

 A hideg kintről bántotta sérült bőröm. A férfi, aki ezt tette velem és a családommal, már egy ideje vissza sem jött, aminek örültem nagyon viszont senki sem hallhatta elfojtott sikolyaimat. Teljesen egyedül voltam és a túlélési esélyeim sem voltak éppen fényesek. A lábammal előrehúztam magam és próbáltam kilökni az ajtót. A szüleim teste mellettem csupa vér volt, tudtam, hogy már valószínűleg egy másik világba kerültek. 

 Kapkodva vettem a levegőt. Már megint az a nap jutott eszembe, mikor az a szörnyűség történt - vagyis az inkább egy egész hét volt majdnem. Akárhányszor próbáltam elterelni a figyelmem róla, annyiszor tért vissza rémálmaimban.

 Becsukott szememen átsütött a nap. Hunyorítanom kellett később, hogy ki tudjam nyitni. Az ablakok félig ki voltak nyitva, ami miatt este egész jó, friss levegő áramolhatott be rajtuk. Kezemmel az egyik párnát az arcomra nyomtam. Nem akartam felkelni, mert tudtam, hogy hamarosan készülődnöm kell, hogy időben beérhessek a munkahelyemre. Igaz, hogy nem fizetett jól meg hogy diákmeló volt, de egy időre ez is megteszi. Egész évben ennél a bárnál dolgoztam, a családom régi barátainál. Hiába akartak magasabb fizetést adni, nem tudtak, mert most kezdett csak beindulni nekik az üzlet.

 Levettem a párnát a fejemről és szép lassan ugyan, de felültem és a szemem elé hullott hajam próbáltam hátrafésülni az ujjaimmal. Reggel olyan volt a hajam, mintha egész éjjel azon munkálkodott volna valaki, hogy halloween jelmezt csináljon belőlem. Dühített is rendesen sokszor, mert nagyon sokáig tartott kifésülni úgy, hogy szép selymes legyen. Egy utolsót még sóhajtottam és elkezdtem a napot.